Sok eső, hűvös május, áradó folyók, árvíz és belvíz, hirtelen jött nyári meleg. Az elmúlt két hétről ez jut eszembe. Az áradó Dunát megörökítettem.

Az áradó Duna a fővárosban sok gondot nem okozott - és mivel apadásnak indult, úgy tűnik most már nem is fog -, mindössze az alsó rakpartokat zárták le. Persze aki a fővárosban közlekedik, annak ez éppen elég gond. Vasárnap délután, amikor még javában áradt a folyó, sétára indultunk a budai oldalon. A Margit hídtól a Lánchídig...

Turisták, fővárosiak, mind-mind kíváncsian szemlélték az áradó Dunát. Sokan egészen a víz közelébe merészkedtek...

Valahol ott az alsó rakpart is a víz alatt. A táblák nagyjából jelzik, hogy hol...

Csak néhány lépcsőfok maradt szárazon. A Duna csak jött egyre feljebb...

Fura, de eddig nem tűnt fel, hogy az alsó rakparton fák is vannak. Pedig a kép alapján egyértelmű, vannak. Élénk zöld koronájuk megtörte a víz egyhangú, komor szürkeségét...

Az út felfelé vezet. Vajon megálljt parancsolhat-e a víznek egy kislány?

A legbátrabb! Mert megmártózott az áradó Dunában...

Csak néhány centiméter. A Lánchíd alatti gyalogos átjárótól karnyújtásnyira volt a víz...

Valamit visz a víz... Sodrása félelmetes...

A budai várból lenyűgöző a panoráma. Még így árvíz idején is. S hogy valami nincs rendben arról a kép néhány apró részlete árulkodik...