A reggeli tea első gőzölgő kortyától, egy forró, sokat jelentő öleléstől, amibe belevegyül a Kedves izgalmas illata, és csukott szemmel messzire visz…

Amikor egy barát őszinte leveleit olvasom, az őszi naplementétől, miközben rozsdásodik az októberi táj…

Amikor érdek nélkül segíthetek olyan embereknek, akiknek valóban szükségük van rá, és szemükben a hálakönny és a kimondatlan köszönet mindenért kárpótol…

Azok az órák amikor srácokkal focizhatok, és hangos kacagásuk megtölti a grundot…

Amikor régi polcomról féltett sokszázéves könyveim egyikét leveszem, és féltve beleolvasok…

Amikor olyan emberekkel vehetem magam körbe, akik olyanok mint én, és minden szó nélkül érzem, hogy szeretnek...

Látom, hallom, érzem a világot, ami körbevesz, és ez a tapasztalás állandóan gyönyörködtet...

Ilyenkor érzem, hogy élni jó...

ZSEDELY