Az arcán letörölhetetlen mosoly. Ez tulajdonképpen érthető, hisz az élete csupa derű, móka és kacagás. Végtelenül szerény. Van is neki mire.

Amikor megpróbáltam mikrofonvégre kapni a látássérülteknek szervezett segédeszköz-bemutatón, egy kicsit várnom kellett rá, mert éppen egy PDA-nak becézett intelligens kütyüvel a kezében mobiltelefonált, távoktatást tartott valakinek a szoftverírás rejtelmeiből. Két nappal később pedig a városházán rendezett jótékonysági koncerten kápráztatta el a közönséget briliáns zongorajátékával.
Az már szinte szóra sem érdemes, hogy a budapesti és az amszterdami Zeneakadémia zongorista-zeneszerző diplomájával a zsebében a Magyar Tudományos Akadémia Részecske- és Magfizikai Kutatóintézetének munkatársaként beszélő segédeszközök fejlesztésével foglalkozik vakok és látássérültek számára.

– Gyerekkorom óta közöm van a számítógéphez, amely a sokoldalúsága miatt az egyik legkézenfekvőbb segédeszköz a látássérülteknek. Egyébként már fiatalkoromban is programoztam – magyarázza az informatikai érdeklődését. – A kutatóintézet Beszéd- és Rehabilitáció-Technológiai Osztályán vakoknak kifejlesztett PDA mindazt tudja, amit egy mobiltelefon, és emellett kézi-számítógépként is használható, alkalmas a mobil internetezésre is. A beszédszintetizátor és a Braille-tábla adapter segítségével még írni is tudnak az érintőképernyőre. Újabb projekteken is dolgozunk, pl. az asztali számítógépen használható Braille-kotta szerkesztőprogramon.

Mikor kellően lenyűgözött számítástechnikai szakértelmével, arról érdeklődöm, hogyan veszítette el a látását.

– Már a születésemkor sem láttam jól, de azért tudtam tévét nézni, biciklizni. Akkor kezdett nagyon romlani a szemem, amikor a Zeneakadémiára jártam, és néhány év alatt fokozatosan elveszítettem a látásomat. Én tehát nem egy tökéletesen látóból, hanem egy nagyon rosszul látóból lettem vak emberré. Mindig is Braille-kottákból, hangfelvételekből tanultam a zenét, aztán készítettem egy kottaíró-kottanyomtató programot is, ezzel tudtam zenét szerezni.

Azt gondolhatnánk, hogy az ilyen komoly informatikai fejlesztőmunka mellett a zene szükségszerűen háttérbe szorul, de ő rácáfol erre.

– Hat évig voltam Hollandiában, ott éjjel-nappal csak zenéltünk. Amióta hazajöttem, már nem élek ilyen intenzíven. Már nem akarok minden éjszaka hajnali háromig játszani. Ebben a hónapban ez a harmadik koncertem, amit Cegléden adok. Közben zenéket is szerzek, dolgozom egy vakok számára könnyen használható elektronikus zenei tananyagon, és vannak látó magántanítványaim is.

Neki bejött a „szerelem első látásra”, legfeljebb nem ő látott, hanem őt látták meg.

– A feleségem látó ember. Rengeteg, nem fogyatékos ember évekig küszködik azzal, hogy megtalálja az igazi párját, ha pedig megtalálta, sokszor elrontja a kapcsolatot, ami egyáltalán nem azon múlik, hogy látunk vagy nem látunk!

Búcsúzóul felteszem neki azt az álkérdést, hogy szeretné-e visszanyerni a látását, ha egyszer erre lehetősége nyílna valamilyen új műtéti eljárás, őssejt-terápia, netán egy csúcstechnológiájú segédeszköz révén.

– Természetesen igen, de akkor nem visszanyerném a látásomat, hanem nyernék valami olyat, amivel soha nem rendelkeztem – mondja, majd így folytatja: – Vannak arra vonatkozó kutatások, hogy olyanoknál, akiknek több évtized után sikerült helyreállítani az elvesztett látásukat, több probléma is keletkezett ebből. Mert időközben az agynak azok a területei, amelyek eredetileg a látásért voltak felelősek, már valami más funkciót töltöttek be, így a hirtelen beáramló vizuális információk zavarokhoz vezettek. Ezektől a következményektől azért tartanék. Jelenleg azonban inkább örülök annak, hogy nem látom azt a rengeteg csúnya, rossz, borzasztó, elkeserítő dolgot, ami újabban a világban körülvesz minket. Mivel vak vagyok, nem csap az arcomba a véres valóság!

Márkus Norbert irigylésre méltóan boldog ember…

Életrajzi adatok:

Márkus Norbert jazz zongora művész-tanár 1971 október 21-én született Budapesten. 1997-ben végzett a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola jazz tanszékén. Ugyanebben az évben felvételt nyert az Amszterdami Konzervatórium jazz tanszékére, ahol a zongora mellett zenekari hangszereléssel és más földrészek népzenéjével foglalkozott. 1999-ben második díjat nyert a Montreux-i Jazzfesztivál szóló zongora versenyén. A díj részeként 2000 januárjában fellépett a IAJE (jazz oktatók világszövetsége) new orleansi jazz fesztiválján. 2003-ban végzett az Amszterdami Konzervatórium mesterszakán. Itt pedagógiával és szimfonikus hangszereléssel foglalkozott. Több ízben adott koncertet a Magyar Rádió VI-os stúdiójában, melyet élő egyenes adásban közvetített a Bartók Rádió. A legutóbbi években részt vett az elektronikus zenei, internetes kottatári témájú PLAY2 és eBrass EU-projektek munkájában.

(Forrás: www.optimistaklub.hu - Czinege Imre; fotók és életrajzi adatok: Márkus Norbert honlapja)