A szlovákiai magyar zenészekből alakult Ghymes együttes zenei hangzásvilága igen eredeti, könnyen felismerhető.

1983 óta a népzenei elemek és az alkotói elképzelések összesimultak és megszületett a "Ghymes zene". Anélkül, hogy tervezték volna, belekeveredtek a világzenei műfaj kategóriájába.
A zenekar ars poeticája a muzsika egyetemessége. Nem a különbözőséget, hanem a hasonlóságot keresik az emberekben, és meg is találják, valahányszor megszólalnak.
Különböző kultúrájú és életvitelű embereket hoz össze a zenéjük világszerte, legyen szó Magyarországról, Japánról, Irakról, Jordániáról, Finnországról, az USA-ról, vagy Kanadáról.

Szarka Tamással, az együttes oszlopos tagjával beszélgettünk a zenekar sikerének titkáról, az élő muzsika varázsáról és sok minden másról.

- A "Magyar Örökség" kitüntető címet viseli a zenekar. A megalakuláskor a hagyományőrzés volt a célotok, vagy ez a zenei világ áll hozzátok közel?
- A hagyományőrzés nem volt célunk. Tízen-huszonéves gyerekekként a 80-as évek elején telibe talált minket a táncház mozgalom. Annyira megfogott minket az erdélyi vonós muzsika, hogy emiatt kezdtünk mi elsősorban zenélni és ezt muzsikálni. Egész egyszerűen imádtuk. Több tudatosság ebben nem volt és nem is kell belemagyarázni semmit. Aztán rádöbbentünk arra, hogy ez a csodálatos zene micsoda fantasztikus verseket, gondolatokat hordoz és egyre jobban elmélyedtünk benne. Táncház zenekar lettünk, de párhuzamosan elkezdtünk koncertezni is. Most meg már csak koncertezünk, és saját zenéket írunk. De a hangulata nem csak népzene, hanem jazz, rockzene és komolyzene, a barokk és reneszánsz hangulatok is erősen itt vannak a mi muzsikánkban.

Fotó: Magocsi Ildikó

- Fontos számotokra az élő zene. Mit gondolsz, milyen energiákat közvetít a muzsikátok egy koncerten?
- A közönség soraiban sok embert látok, aki behunyt szemmel hallgatja végig a koncerteket és úgy tudom, hogy az egyik legfontosabb tulajdonsága a zenekarnak és ennek a zenének, hogy energia ez a muzsika. Ezt mindenképpen tartani is akarjuk, de ez megint nem tudatos; vagy energiából játszik valaki vagy nem. Mi ösztönből tesszük ezt. Így alakult, ezt dobta a gép. Én a koncert végére mindig meg is halok egy kicsit, persze a szó jó értelmében. Ezt az energiát meglehetősen díjazza a közönség, mert ők "veszik", el is mondják, hogy a zenekar "adja". Megmondom őszintén, mind a kettő nagyon jó dolog, jó leadni és felvenni is. Egyszóval jó kifáradni abban, amit szeretünk.

- Mennyire tudjátok ezt az élő zenét hanghordozókon bevinni az otthonokba?
- Ez egy állandó kérdés, hogy az élő zenét lehet-e, kell-e és hogyan kell rögzíteni. Szerintem nincs ezzel különösebb gond, ez lehetséges. Tegnapelőtt is tántorogva jöttem ki a stúdió üvegkalitkájából, tökéletesen leizzadva, levegőt sem kaptam, ott volt az energia, feltettem a lemezre. Pontosan megfogni természetesen nem lehet, egész egyszerűen arról van szó, hogy van egy pillanat, - a koncertnek ez a legnagyobb varázsa,- ami elszáll, s ha valaki annak a pillanatnak részese, akkor az egy különleges alkalom. Viszont ha azt a pillanatot rögzíti valaki stúdióban valamiféle hanghordozóra, akkor azt az egy pillanatot lehet sokszor meghallgatni, az nem változik. Ebben ennyi a különbség.

- Szerinted hat a zenétek pozitív kisugárzása az emberek gondolkodására?
- Ebben egészen biztos vagyok, hogy igen, itt csak a mértékről lehet beszélni, a zene valamit segít, de túl nagy jelentőséget se tulajdonítok neki. Ha általánosságban gondolkodom a zenéről, akkor nyilvánvaló, hogy az ember életének a legnehezebb és a legszebb pillanataiban jelenik meg, ha nem vesszük figyelembe a mai világot, ahol háttér zajként is, szemétként is használjuk a zenét. Manapság mindenhol szól, persze ez valamikor nem így volt. Na, de azért az a pillanat, amikor valaki saját maga elkezd énekelni, az még a mai napig is ritka, sőt egyre ritkább. Én azokról a helyzetekről beszélek, amikor a zene a fontos. Mint például a futballstadionokban, azok az iszonyatos, csodálatos, ötven-nyolcvanezres kórusok, akik örömükben kristálytisztán énekelnek gyönyörű dalokat. Ott a zene fontos, de használják a zenét manipulatív eszközként is. Lásd a diktátorok is fontos elemként tartják nyilván a muzsikát, amit lehet rosszra is használni. De ha rosszra lehet, akkor meg jóra miért ne lehetne használni?!

Ghymes foto

- Szerinted mennyire jellemző ma a pozitív gondolkodás?
- Ez kor kérdése, szerintem ez változó, mint minden, hullámzó. A színtől kezdve a jókedvig, a jóléttől a nem tudom miig, minden hullám. Ez is az, most éppen az alsó részében vagyunk a hullámnak. Kevés a pozitív gondolat, rossz a hangulat, leginkább leszegett fejjel járnak az emberek. Meg van ennek az oka, nem azért mert ezt így kitalálták maguknak és csak úgy úri kedvükből szomorúak, vagy szkeptikusak, hanem most ezt a világot éljük. Ezzel most nem mondtam semmi csodát, rossz a helyzet, de az egészen biztos, hogy lesz jobb.

- Akkor abban egyetértünk, hogy ha pozitívan gondolkodunk, akkor változtathatunk is a negatív dolgokon…
- Persze. Nagyon egyszerű, triviális példák vannak erre, mint a félig tele-félig üres pohár kérdése.

- A zenétek határok nélküli, univerzális. Érthető a magyar nyelvterületeken belül és kívül is. Mi a tapasztalatotok, össze tudják hozni a dalaitok a sokszor gyűlölködő, eltérő nemzetiségű embereket?
- Láttam már olyat, hogy generációkat, vagy politikailag súlyosan megosztott embereket összehoztunk egy légtérbe, ezért valószínű, hogy ez működik. Vannak erre példák, személyesen is ismerek olyan embereket, akik egyébként egymásra sem néznének, de koncerten azért elviselték, hogy egy levegőt szívjanak.

- A zenekar izgalmas hangzásvilágában benne van a múlt és a jelen, használtok hagyományos népi és a modern hangszereket is – erről már beszéltél. Mennyire fontos a jövő szempontjából a múlt értékeinek fenntartása?
- Tudatosan nem csináljuk, ez ösztön, de ez szerintem még erősebb, mint ha tudatosan, tankönyvből vizsgálgatnánk. A múlt egész egyszerűen bennünk van, ez természetes emberi kíváncsiság, ezért is mondom, hogy ösztön a múlt felé fordulás. Mindig felmerül az emberekben a "honnan jövünk" kérdése és ezzel párhuzamosan a "hova tartunk". Ha megvizsgálnánk, hogy mennyit néz az ember előre és mennyit hátra, akkor szerintem kialakulna az egyensúly. Éppen olyan romantikus, izgalmas a Fáraók koráról kérdezni, vagy megtudni dolgokat, mint hogy ha a 2200-as évekről beszélnénk.

- Lesz március közepén az ünnepi koncertsorozatotok Szerelmes szabadság címmel. Mit jelent számotokra az, hogy szabadság?
- A zenében abszolút szabadok vagyunk, nekünk szabadnak kellett lennünk, mert tőlünk Ghymes zenét senki nem kért soha, mi ezt csak adtuk. Kitaláltuk és megírtuk a muzsikát anélkül, hogy kérték volna, most meg már hál’ Istennek kérik. De soha senki nem mondta meg, hogy mit csináljunk. Igaz, a szabadság elég drága dolog, elég nagy luxus.

Ghymes foto

- Kiváló vendégművészek is fellépnek veletek a márciusi koncerteken. Milyen produkciókra lehet számítani tőlük?
- Régi ismerősünk, Dörner György a magyar Himnuszt mondja el, mert úgy gondoljuk, hogy csodálatos március 15-én elszavalni a Himnuszt, amit egyébként keveset hallunk prózai formában. A Honvéd Táncegyüttes táncol majd az Arénában és Keresztes Ildikó énekel velünk Ghymes dalokat. Természetesen mind a három helyszínen helyi gyerekkórus is énekel velünk, méghozzá elég sokan lesznek.

- Milyen terveitek vannak az elkövetkezendő egy évre? Mire számíthat tőletek a közönség?
- Mindenképpen az új anyaggal szeretnénk jelentkezni ősszel, ami már készül, amit azért én már hallok. Ez ami a legfontosabb. Nagyon jól esik nekünk a sok meghívás, egész jól alakul az éves naptár, a sok nehézség ellenére is, ami azért van, mindenhonnan beszűrődik és most már egész egyszerűen mindenki találkozik vele.

- Van valamilyen gondolat, amit elküldenél az olvasóknak ajándékba?
 - Amit megfogalmaztam már egyszer: "Azt hisszük, a szabadság messze van, magasan repül a bizonytalanság, a veszély, az ígérgetés drága világában, ahol nagy a sírás és nagy a nevetés.
Milyen öregek is vagyunk, ha elfelejtettük már, hogy vele születtünk, csak óvatosságból előre küldtük, ő a holnap és szerelmes belénk. A "SZERELMES SZABADSÁG".
A fiatal élet meri csak visszahívni, mert a legnagyobb bátorság kell ahhoz, hogy a magunkévá tegyük, mert halálosan szép. 1848 március idusán mi magyarok ezt megint megtettük, ritka pillanat volt, már nem a szavak, csak az ének tudja felidézni igazán.
Énekeljük együtt a bátorság ünnepét.“

Márciusi koncertsorozat helyszínek

Az együttes honlapja: www.ghymes.hu