Még a nagymamámtól tanultam a savanyú leves - legalábbis ő így hívta - receptjét. Gyerekként is nagyon szerettem és most is az egyik kedvencem.

Nagyon könnyen elkészíthető a savanyú leves. A legfontosabb hozzávaló: a csirkeszív és néhány csirkemáj. Ha veszünk egy kiló májat, akkor az általában 18-20 darabot jelent, azaz ugyanennyi szív is "jár" vele. A szíveket megtisztítjuk és alulról bevágjuk őket, így jobban megfő. 3-4 csirkemájat is teszünk hozzá, ezeket is 3-4 részre vágjuk. A szívet és a májat belerakjuk egy 3-4 literes fazékba, teszünk rá egy kanál sót és egy kávéskanál majorannát, felengedjük vízzel,  majd bekapcsoljuk a tűzhelyet. Közben rántást készítünk, amikor a liszt aranybarnára pirult, levesszük a tűzről és 1-2 percig hagyjuk hűlni, majd hozzákeverünk egy kis őrölt pirospaprikát (ez adja majd a leves színét). Tejből, tejfölből és lisztből habarást készítünk, én 2 deci tejet, 3-4 evőkanál tejfölt és nagyjából egy csapott evőkanál lisztet keverek össze.

A szív egy jó óra alatt megfő (lassú tűzön szoktam főzni), ezután rátesszük a rántást. Ha a léből sok főtt el, akkor langyos vízzel engedem fel a rántást, ha pedig van elég lé, akkor azzal. A rántással hagyom főni néhány percig a levest, majd beleborítom a habarást, és még így is főzöm néhány percig. Amikor lekapcsolom a tűzhelyet, megvárom amíg már nem "bugyog" a leves, és ekkor egy evőkanál ecetet elkeverek benne. Ettől savanyú a savanyú leves.

Jó étvágyat!