Mostanában sokszor meglepődöm magamon. Nap, mint nap oly sokszor esem érzelmeim csapdájába, hogy szinte már észre sem veszem. De kezdem átértékelni önmagam, s a körülöttem lévőket.

Észrevettem, hogy az emberek, hogyan reagálnak bizonyos hangsúlyokra. Egy kimondott szó többféle érzelmet hordoz, attól függően, hogy miként formáljuk, hogyan hangsúlyozzuk, úgy adunk neki "lelket", amit a másik ember érez. Sajnos sokszor nem úgy fejezem ki magam, ahogy gondolom, de ilyenkor többnyire már felnyílik a szemem és korrigálom magam. Vannak sötét és nehéz pillanataim, de hát kinek nem? Ezek a pillanatok csak akadályok, melyekkel meg kell küzdenünk az életben.
Nemrégiben felfedeztem egy újabb csodálatos dolgot, hogy az igaz barátok hatalmas támaszt nyújtanak az életünkben. Olyanok, mint holmi kis mini bankbefektetések. :)

Megnevettet a fiatalok tudatlansága és bukdácsolása az élet alapvető kihívásaival szemben. Például: szerelem, vágyak, késztetés, önérzet. Ezeken a fiatalokon látszik, hogy még nem tudják irányítani az érzéseiket. Olyanok az érzelmek világában, mint egy kisbaba, aki most tanul járni és még nem tudja a mozdulatait kellőképp koordinálni.

Én a magam részéről nyitott vagyok a pozitív és humorral teli emberek felé, bár néha még könnyen megbántódom, ha nem találok viszonzásra. :) Határtalan jóindulattal viszonyulok a körülöttem élőkhöz, még ha ezt ők nem is így érzik. Igyekszem változtatni a hozzáállásomon annak érdekében, hogy együttléteink kellemesebben teljenek, de még én sem vagyok "tökéletes" és sok a tanulnivalóm "itt lent". :)  Időnként azon kapom magam, hogy nem a saját elvárásaimnak megfelelően viselkedem, ilyenkor moderálom magam.
 

Hirtelen haragú és könnyen megbocsájtó vagyok. Megsérteni is igen egyszerű.
Nem vagyok könnyű eset, igaz?
Ha most elbizonytalanodott a kedves olvasó, hogy ennek a szövegnek mi az összefüggése, akkor tájékoztathatom, szerintem sem sok, legfeljebb annyi, hogy elejétől a végéig én írtam. A nevem Tail. Tudom, hogy e név semmitmondó azok számára, akik nem ismernek, de mégis olvassák soraim. Hiszen az olvasót nem az érdekli, hogy ki írta, hanem a szöveg tartalma és lényege. De most a
tartalom a nevem, a személyem. Remélem, hogy most sem adod fel, hátha találsz még valami értelmeset, s ha már belekezdtél, miért ne olvasnád végig? Még nincs vége.

Mit gondolsz, ha karácsonykor, amikor erős szél fúj, és zord hideg van, meglátsz az utcán egy hajléktalant, beengeded a meleg házadba? A válasz gondolom nem. Bár ha te beletartozol abba az egy százalékba, nagyon nagy tiszteletemet nyilvánítom ki feléd.

Az emberek elfelejtették mi az együttérzés, vagy milyen mást észrevenni, csak a saját gyors és zsúfolt életükkel foglalkoznak. Nem láttok az orrotokon túl?! Fogadjunk, hogy észre sem vennétek a kint fagyoskodó párát. Mert csörög a telefon, vagy hívni kell a mamát, mindjárt ajándékbontás, figyelni kell a gyerekre, asztalt teríteni és egyéb elfoglaltságok kötik le a figyelmeteket.

Mindenki rohan. A mobil telefon is úgy nő hozzánk, mintha valamelyik testrészünk lenne. Szerintem is hasznos találmány, de le tudnád rakni egy napra kikapcsolva, úgy, hogy nem kapcsolod be a számítógépet sem? El tudsz képzelni egy olyan napot, amikor nem rohansz, csak lazítasz, iszol egy csésze teát, veszel egy forró fürdőt, olvasol, kikapcsolódsz, esetleg szundítasz?

Amit felsoroltam szerintem nem is rossz, pedig szerintem még nem gondolkoztál rajta. Mert mindig valamit el kell intézni és semmire sincs idő. Bár néha túl bölcsnek érzem magam, s néha rosszul látom a dolgokat, de mindig csak a "tapasztalat" beszél belőlem. :)

Szeretnék még valamit megosztani Veled kedves olvasó, ha már ennyit fáradoztál azon, hogy megértsd miről is akart szólni eme gondolat-áradat.

Szeretném, ha nyitottan tekintenél az életedre, a pillanatnak élnél, de azért gondolnál a jövődre. Csak ne sokat. :)

Ezen kívül kérlek, ne rágódj a múlton, engedd el a rossz dolgokat, és ami volt, mint szép emlék maradjon meg a szívedben.

Szeretném, ha pozitívan állnál a világhoz és könnyen megküzdenél az akadályokkal, amiket az élet eléd vet. Kívánok Neked jólétet és boldogságot.

Koncentrálj az életben a pozitív pillanatokra, ezek ragadjanak magukkal, és a negatív történések, érzések, mint múló fájdalom sodródjanak tovább érzelmi folyódban.

Kérlek, tartsd nyitva a szemed, és vigyázz "bármikor becsaphat a villám".