ÉRKEZÉS
Kellő izgalommal utaztunk a farmról tovább, Etoshába. Az út utolsó szakasza már a park kerítése mellett vitt, és mindenki izgatottan kattogtatta a fényképezőgépét, amikor a messze távolban a fák között egy-egy zsiráf feje megjelent.

Reménykedtünk, hogy a nagy távolság ellenére azért valami látszódni is fog a képeken. Sokat fényképeztünk, hátha nem látunk több zsiráfot az utunk során. Nem sejtettük, hogy félóra múlva már szinte simogatni is fogjuk ezeket a gyönyörű állatokat.

A belépéskor felírták mindenki adatait, és részletes útmutatót is kaptunk. Nyomatékosan elmondták, hogy tilos a kocsiból kiszállni, és a szálláshelyre este 7-ig meg kell érkezni, mert utána bezárják a kapukat.

Mi mindent illedelmesen tudomásul vettünk, és felfogtuk a figyelmeztetések jelentőségét. Nem is volt semmi baj az első 10 percben. Mert addig nem láttunk állatot.

De aztán az egyik kanyar után hirtelen szembe találtuk magunkat egy csapat antiloppal. Kényelmesen sétáltak át a kocsink előtt. Először csak az ablakokat tekertük le, aztán már az ajtót is kinyitottuk, hogy jobban lehessen fényképezni.

Bátorságunk hamar megjött, látva, hogy milyen békések az állatok (itt ugyanis tilos lőni, tehát nem is félnek az emberektől), egyre többször szálltunk ki a kocsiból.
Előtte persze mindig jól körülnéztünk, mert a vadőrök a távcsöveikkel hamar kiszúrják, ha egy kocsi áll, és kiszállnak az utasok belőle. Terepjáróikkal pillanatok alatt ott teremnek, és igen komoly pénzbüntetést szabnak ki. Szóval mindig alaposan körülnéztünk, mielőtt kiszálltunk volna.

De sajnos csak az őrökre figyeltünk, mígnem az egyik alkalommal épp egy bokros résznél akartunk kiszállni. Szerencsére a vezetőnk még időben szólt, hogy ki ne nyissuk az ajtót. És valóban.

Tőlünk 2 méterre a bokorból velőtrázó bömbölés sokkolta az addigra oly magabiztossá vált társaságunkat. Egy, a bokorban lapuló, azzal szinte teljesen egybeolvadó nőstény oroszlán tette érthetővé számunkra, hogy kinek hol a helye.

Azonnal megértettük: nekünk a kocsiban.

Egy pillanatig sem vitatkoztunk vele. Mellette egy már félig megzabált zebra hevert. Arra vigyázott. No ettől kezdve már inkább pisilni sem kellett senkinek sem, pedig egész nap a kocsiban ültünk, és jártuk Etoshát. És persze a meleg miatt sok ásványvizet és sört is ittunk.

Következő rész

(dr. Kómár Gyula)