Még november végén egy hirtelen felindulásból elkövetett téli nyaralásra adtam a fejem. Barátaimmal elhatároztuk, hogy mivel valamennyien mostanában töltjük-töltöttük be a félévszázadot, ezért életünkben először (és talán utoljára) utazzunk el egy másik kontinensre.

Ráadásul lányom januári 16. szülinapja is vészes fellegeket tornyosított őszülő fejem fölé: mivel lepjem meg e kétségtelenül jelentős évfordulóján? Még a karácsonyi ajándékát sem találtam ki, hát még a szülinapit? Ezért is nagyon örültem az utazás lehetőségének, hisz természetesen őt is vinni szeretném. És ugyebár egy ilyen útnál nincs szebb, és emlékezetesebb ajándék.

A SZERVEZÉS
Az előkészületek gyorsan haladtak, bár a megpróbáltatások már az úti holmik beszerzésénél jelentkeztek: nem könnyű télen nyári cuccot vásárolni. Vékony póló még csak akadt, de szúnyogirtó, 30-40-es faktorú napkrém már ritka jelenség a polcokon.

Különös gondossággal szerveztem meg állatseregletem teljes körű ellátását a távollétünk időszakára. Nem szerettem volna, ha bármiben is hiányt szenvednének. Ezért külön etető és külön simogató brigádokat toboroztam.

Csak utólag döbbentem rá, hogy helyesebb lett volna minden brigádtagnak írásban átadni a feladatkörét, mert mire az alig kéthetes útról hazaértünk, valamennyi kedvencem a vemhesség jól látható jelével fogadott minket. Hatalmas, lógó hassal próbálkoztak az  "ölbe ugrás plusz 2 kilóval" című atlétikai számmal. Pedig mindegyik állatom hímivarú!

Na ja, a napi 4-5-szöri etetés csodákat művel.

No, de ne szaladjunk előre az időben, hisz még annyi minden történt.

A célország kiválasztása gyorsan ment, bár a kívánalmaknak - meleg legyen, és sok-sok állat - több ország is megfelelt volna, mégis pár perc alatt döntött a kis csapatunk: Irány Namíbia! (Persze úgy könnyű, hogy asszonyok nélkül utazunk: nincs, ki beleszóljon ilyen-olyan okokra hivatkozva.)

Afrika
Fotó: Kómár Gyula

A csapat összeállt: három állatorvos, egy-egy gyermekkel. Az utóbbiak közül az egyik már szintén diplomás állatgyógyító, a másik reklámszakember, és a lányom, aki még csak gimnazista.

A vízum napok alatt elkészült, a repülőjegy sem volt probléma. Viszont az idő szaladt, és persze az utolsó éjszakára hagytuk a csomagolást.

Folytatjuk!

Következő rész: Az utolsó éjszaka

(Dr. Kómár Gyula)