A farsangi ünnepkör jelmezes megmozdulásait, férfi-női ruhacseréit a XV. századtól tartják nyilván, abból az időből vannak az első feljegyzések róla.

A királyi udvartól kezdve a legkisebb faluig, az egész ország ünnepelt. Az alakoskodók kis párbeszédeket is folytattak egymással, nagyon jellemző volt a halottas játék és a lakodalmas játékok.

Utóbbi közül a leglátványosabb a rönkhúzással összekötött mókaházasság, mely során a kidöntött fát végighúzták a főúton a fiúkból és lányokból álló párok. Közben bohókás esküvő játszódott le.

A farsang gondolatköre elsősorban a házasság körül forog, hiszen ekkor próbálták eladni a pár nélküli lányokat. Aki pártában maradt, ki is csúfolták.

A napjainkig megmaradt, leglátványosabb farsangi szokás a Mohácson zajló délszláv csoportok busójárása. Fából faragott álarcokat viselnek, mozgásuk, viselkedésük különböző rituálékhoz igazított.

A rönkhúzás is él a mai napig, ám ez inkább a nyugat-dunántúli területeken jellemző.