A járdákat beborítja a sok lehullt sárga levél, a nap pedig korán nyugovóra tér.

A november nem a kedvenc hónapom. Mindig a hideg és a sötét jut róla eszembe. Nehezen szokom meg, hogy délután ötkor már villanyt kell kapcsolni, de ez nem azt jelenti, hogy már este van. A karácsony ugyan közeledik, de még nincs igazi készülődés, így kissé nehezebben telnek a napok. Nehezebben veszem rá magam arra, hogy kimozduljak a lakásból. De azért néha megteszem. Egyébként furcsa arra gondolni, hogy néhány évvel ezelőtt, amikor még vidéken laktam, késő őszel és télen már délután ötkor már teljesen bevackoltuk magunkat a házba. 

Szóval néha elindulok itthonról a sötétben és még mindig képes vagyok meglepődni, hogy mennyien vannak az utcán és a boltokban és egyéb helyeken. De ez itt Budapest. Az jut eszembe, hogy a vidékiek olyan misztikusnak és olyan másnak látják a fővárost és az itteni életet. Legalább annyira, mint a magyarok a mediterrán életformát.

Általában - ha tehetem - napközben megyek postára, bankba és igyekszem három előtt elintézni a hivatalos ügyeimet. Ezt "hoztam" otthonról. Négy után nálunk ugyanis megáll(t) a hivatalos élet, amit addig nem intéztünk el az már másnapra marad(t). Azért nagyon örülök, hogy ez a fővárosban nem így van. Főleg most, hogy 6-tól 2-ig dolgozom 3-ra érek haza és nekem igazából utána kezdődik a nap. De azért néha hajlamos vagyok elfelejteni, hogy itt nem áll meg az élet, amikor lemegy a nap. Úgy látszik a berögzült szokásokat néha nehezen vetkőzi le az ember, még néhány év is kevés hozzá.