Búcsúzik a nyár, és közben belopakodik az ősz.

Még érzem a nyár illatát a levegőben, főleg azért, mert a mai is egy kellemes meleg nap volt. De az esti órák már az őszt idézik. Egyébként szeretem az őszt, mert ilyenkor olyan nyugodt minden. A nagy nyári hőség vagy éppen szeszélyes viharok után általában megnyugszik a természet, és lassan jön az "elmúlás".

Érdekes módon nekem az ősz nem az elmúlás jelenti, hanem a lehetőséget, hogy új dolgokba kezdjek. Hogy ez mennyire van összefüggésben azzal, hogy az iskolát is mindig szeptemberbe kezdte az ember, azt nem tudom. Talán inkább szívesen viszem tovább a nyár lendületét, és az összegyűjtött energiámat valami új dolgora fordítom. Így, ha belevetem magam valami újba, - amellett, hogy kiélvezem az őszi napsugarat és az őszi finomságokat - hip-hop azt veszem észre, hogy itt a karácsonyi készülődés és az újév. Utána jólesik bevackolni magam egy rövid időre az én kis lakomba, hogy mire megérkezik a tavasz, már alig várjam a nyüzsgést, az első melegen simogató napsugarakat.

De nem szaladok előre, most élvezem a szeptemberi nyarat. És arra gondolok, hogy milyen jó dolgok várnak rám ebben a hónapban. Mozgalmasnak ígérkezik a szeptemberem, és remélem, hogy négy hét múlva kellemes érzésekkel várhatom, hogy mit hoz az október. És lesz mit szüretelni...