Véletlenül kezdett el táncolni 16 évesen. Aztán kiderült, hogy tehetséges. Ma elsősorban a táncról szólnak a napjai.

Emlékszem amikor az egyik órájára bementem az egyik tánciskolában. Ott nem ült senki a parkett szélén, nem ácsorgott tétován. Mindenki táncolt. A 90 perc alatt úgy megizzadtam és elfáradtam, mint addig még egyetlen táncórán sem. De mosolyogva jöttem ki a teremből - és nem csak én - és azt mondtam, hogy ez nagyon jó volt! Néhány hónappal később már rendszeresen jártam hozzá és járok azóta is. Egy napsütéses május délután ültem le beszélgetni Kossa Péterrel, a tánctanárommal.

- Hogyan kerültél a táncparkettre?

- 16 éves voltam, amikor zöldövezetbe költöztünk Békéscsabán. Az utcában összeverődött egy 8-10 fős gyerekcsapat, mindig együtt voltunk. Az egyik barátom nővére táncolt, ő mondta, hogy csinálhatnánk valami értelmeset a szabadidőnkben. Adta magát a dolog: az egész csapat beiratkozott egy kezdő tánctanfolyamra. Ezt kijártuk, majd jött a haladó tanfolyam. Az első haladós óra után majdnem abbahagytam a táncot, mert nem értettem a cha-cha-cha egyik lépését. De végül maradtam.

- Úgy tűnik jó döntés volt...

- Elég hamar kiderült, hogy tehetséges vagyok. Pedig nem volt cél a tánc. Előtte négy évig szertornáztam, majd két évig küzdősportokkal foglalkoztam, de az edző elköltözött. Aztán szóba került, hogy vízilabdázni fogok. De véletlenül jött a tánc. Volt a klubban egy nagyon ügyes lány, aki akkoriban pár nélkül maradt, és kinézett magának. Összeálltunk és elkezdtünk versenyezni. Az egész a tánc szeretetéről szólt, élveztük, hogy táncolunk, hogy a parketten lehetünk, hogy versenyzünk. A hétvégék a versenyekről szóltak, a klubbok buszokat indítottak a versenyekre, annyi párosuk volt. Egy -egy versenyen egy-egy kategóriában 60-70 páros is indult. 

- És milyen eredményeket értetek el a versenyeken?

- Általában a legjobbak között voltunk. Sokszor álltunk dobogón, többször nyertünk is. 

- Szóval akkor a tehetség kezdett kibontakozni...

- Hát igen. Szépen haladtunk előre.

- Mi kell ahhoz, hogy valaki a legjobbak között legyen?

- Nem árt a tehetség, de kell a tánc iránti alázat is, enélkül nem megy. És folyamatosan fejlődni kell. 2004 óta nagyon felgyorsult a technikai fejlődés a táncban, teljesen más ma a tánc, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt.

- És volt példakép, kedvenc táncos?

- Az elején nem is nagyon ismertem a legnagyobbakat, nem is nagyon hallottam róluk, csak mentünk a versenyekre és táncoltunk. Példakép nem volt. Napjainkban azt mondom, ha a táncra mint sportra nézek, akkor Riccardo Cocchi és Yulia Zagorouitchenko adja vissza a táncot leginkább, de ha a tánc szeretete számít, akkor Bryan Watson a kedvenc.

- És a parketten kívüli élet, vagy az eredmények hatására a táncnak szenteltél mindent?

- Leérettségiztem, jogász akartam lenni. Egy ponton múlott, hogy nem vettek fel a jogi egyetemre, így az Államigazgatási Főiskolára kerültem Budapestre. Természetesen a táncot nem hagytam abba. Többször váltottam párt, de az eredményeim továbbra is jók voltak. A debreceni Valcer táncosa voltam, és a klub vezetője, Bíró Csaba felvetette, hogy elvégezhetném a Táncművészeti Főiskolát. Felvettek és elvégeztem, 2008-ban diplomáztam.

- A tánc ezek szerint fontos volt, de azért nem erre tetted fel az életed, ha jogász szerettél volna lenni.

- Jöttek az eredmények a versenyeken, de igazán a 20-as éveim elején tudatosult bennem, hogy mennyire fontos. A Valcer táncosaként elkezdhettem a klubban tanítani is, először asszisztensként, majd önálló tanárként. Több pár került ki a kezem alól, akik jó eredményeket értek el. Közben Papp Melindával mi is szárnyaltunk, gyorsan értünk el sikereket a parketten. Kelet-Magyrország bajnokai lettünk B osztályban, majd a B Országos Bajnokságot is megnyertük, így jöhetett az A osztály. (A versenytáncban D-C-B-A-S osztályok vannak, az S a legmagasabb szintet jelenti.)  Éppen csak A osztályosként a bajnokságon a középmezőnyben végeztünk, ami jónak számított.

- Akkor itt már nem volt kérdés, hogy merre tovább.

- Tanítottam, versenyeztem, a tánc töltötte ki a napjaimat.

- És most?

- Most is, habár egy ideje nem versenyeztem, de még szeretnék. Sokat tanítok - nem csak táncot -, a Táncművészetire a mesterképzésére járok. Emellett néha jön egy fellépés is.

- Ez, hogy zajlik? Odamentek táncoltok néhány percet és ennyi?

- Van ilyen is, de mentettünk már meg céges rendezvényt azzal, hogy megtanítottunk néhány tánclépést a résztvevőknek, majd táncversenyt rendeztünk nekik. A tanítás meg volt beszélve, a verseny azonban nem. A szervező már a haját tépte, hogy érdektelenségbe fullad az este, aztán meg nem győzött hálálkodni nekünk.

- A táncból egyébként meg lehet élni?

- Vannak jobb és rosszabb évek, időszakok. Most egy kicsit nehezebb.

- Mint minden szakmában felmerül itt is a kérdés: nem akartál külföldre menni, pénzt keresni? 

- Mehettem volna Amerikába tanítani, vagy hajóra fellépni. Az utóbbit jól megfizetik, mert ott kevés a jó versenytáncos. De egyelőre maradtam. Habár a magyar mentalitást nem könnyű elviselni. Az emberek nagyon negatívak, egy helyben állnak, nem tesznek semmit, hogy haladjanak. Panaszkodnak, hogy kövérek és betegek, de nem tesznek semmit, hogy ne legyenek azok. Én mindig céltudatos voltam, mindig elértem amit akartam. Alapvetően optimista vagyok, mindig keresem a lehetőségeket. 18 éves korom óta eltartom magam, amit elértem azt magamnak köszönhetem.

- Határozott, céltudatos, optimista. Ezek igazán jó tulajdonságok. Van rossz tulajdonságod is?

- Nem mindig jó, hogy maximalista vagyok. Néha többet várok el a tanítványaimtól, mint amennyit az adott körülmények között kellene. Felnőtt, dolgozó emberekkel másképpen kell bánni, mint a tizenéves diákokkal, akiknek csak a tánc és az iskola van. De igyekszem ezen is jó irányba változtatni. Az embernek folyamtosan kell tanulni, ha kell akkor változni.

- A tanításnál szóba került, hogy nem csak táncot tanítasz.

- Kifejlesztettem egy mozgásformát, a neve Body Up. Egy alapos bemelegítés után van erősítés, nyújtás. Különböző mozgástechnikákat is alkalmazok az órán, vannak gyakorlatok, amelyek az egyensúlyt javítják, és vannak központerősítő gyakorlatok is. Megdolgoztatunk minden izmot. Ez nem csak a táncosoknak hasznos, mindenkinek merem ajánlani, aki szeretne fittebb lenni. Júniustól zumba órákat is fogok tartani több helyszínen. Ez a mozgásforma nagyon közkedvelt lett az utóbbi időben, hiszen jókedvűen lehet alakot formálni, fogyni a zumbával. Aki szeretne az óráimra járni - akár táncolni, zumbázni, vagy Body Up-ra -, azt várom szeretettel Újpesten - Árpád út 5., Újpest-Városkapu metrónál -, a Mechwart ligetnél és az Oktogonnál.

- Ha visszanézel, csinálnál valamit másképpen?

- Csak annyit, hogy hamarabb kezdeném a táncot.

A táncot egyébként sosem késő elkezdeni... A csoportunkban van olyan, aki bőven negyven fölött kezdte, de akad ötven fölötti is. És éppúgy végigtáncolják az órát, mint a huszonévesek. Hogy ebben milyen és mennyi szerepe van a tánctanárunknak, azt döntse el mindenki maga. 

Kossa Péter honlapja elérhető a lenti képre kattintva: