Kutya kerül a házhoz-Gondolatok a kutyaválasztásról egy állatorvos szemével-III

2011.03.30 | Szerző: jreka
Kutya kerül a házhoz-Gondolatok a kutyaválasztásról egy állatorvos szemével-III

Kutyavásárlás a tenyésztőtől


Aki fajkutyát szeretne, legtöbbször tenyésztőtől vásárolhat ilyet.

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ma már alig van olyan fajta, amely esetében ne komoly tízezrekbe kerülne egy-egy kölyökkutya! Egyes fajták esetében, pedig százezrekről beszélhetünk. Jó tenyésztőt, megfelelő almot, jó minőségű kiskutyát, és mindezekhez elfogadható árat találni azonban nem egyszerű! Ma már a kutyás újságok telis-tele vannak hirdetésekkel, ezekből kinézhetünk magunknak hármat-négyet, amelyeket aztán szépen sorjában végiglátogathatunk (ajánlott!).

Ha jól és jót akarunk választani, célszerű alaposan és széleskörűen körülnézni, és nem szabad sajnálni az erre fordított időt és energiát, ugyanis a tenyésztők között még egy fajtán belül is hatalmas különbségek lehetnek. A kutyavásárlás előtt érdemes alaposan elbeszélgetni a tenyésztővel, már csak azért is, mert a jó tenyésztőt legtöbbször komolyan érdekli, hogy az eladni kívánt kölyök hová, milyen körülmények közé kerül, és nem akarja rögtön rábeszélni a vevőt az első kiskutyára, amit az kinézett magának, hanem igyekszik a kívánalmaknak megfelelő kölyköt ajánlani vagy segíteni a bizonytalan vásárlót a kiválasztásban.

Ki a szaporító?


Akik fajkutyát szeretnének, de ezt olcsóbban akarják megúszni, a kutyakeresés közben gyakorta botlanak ún. szaporítókba. A szaporítóról azt kell tudni, hogy a kutyáját nem kifejezetten tenyésztési céllal pároztatja, hanem azért, mert valamilyen más okból kifolyólag ezt szükségesnek vagy célszerűnek látja. A szaporítás hátterében állhat tudatlanság és információ hiány is, amire jó példa az „életében legalább egyszer szüljön” érv, de lehet egyszerű pénzszerzési oka is. A szaporítótól történő vásárlás legnagyobb kockázatát az adja, hogy nekik teljességgel mindegy, hogy az adott egyed milyen, megfelel-e a fajtaleírásban meghatározott szempontoknak, esetleg nincs-e valamilyen örökletes hibája vagy betegsége, illetve, hogy érdemes-e egyáltalán utódokat nyerni tőle? A lényeg számukra csak az, hogy egyszer vagy többször, de legyenek utódai, vagy az, hogy a kiskutyák eladásából minél nagyobb anyagi bevételre tegyenek szert. Hogy utána mi lesz a kölykökkel, sikerül-e mindnek gazdát találni vagy az utcán végzik, ez már kevésbé érdekli őket!

Melyiket válasszam?


Gyakran jelent nehézséget kiválasztani egy konkrét alomból azt a kiskutyát, ami az elképzeléseinknek mindenben megfelel. Sokan és sokféle szempontot javasoltak már annak eldöntésére, hogy ezt a választást megkönnyítsék, univerzális tanácsok azonban nem léteznek.


Leginkább azt kell vizsgálni, hogy milyen a kiskutyák aktivitása, hogy hogyan reagálnak a megjelenésünkre, hogyan viselkednek egymással, ki a kezdeményező, ki az, aki a háttérben marad, stb. Nagyon fontos szempont, hogy a kiskutya, amit kiválasztunk, életerős és aktív legyen, emellett legalább szemre egészségesnek tűnjön! Legyen tiszta az orra, a fülei, a szemei. Ne legyen hasmenése, vagy erre utaló jelek ne látszódjanak a végbél környékén. Ép legyen a bőre, tiszta, fényes a szőrzete. Köhögés, főleg mozgás, ugrándozás közben nem jó jel! Kanok esetében jó, ha már az elhozatalkor kitapintható mindkét heréje! Ha tehetjük, még a tenyésztő (eladó) elfogadhatónak tűnő magyarázatai ellenére se válasszunk olyan kiskutyát, amelynek egészségi állapotát illetően a legkisebb kétségünk is felmerül!

Oltással, vagy anélkül?


Külön kérdés az, hogy már beoltott vagy oltatlan kutyát válasszunk? Tény, hogy sok tenyésztő 6 hetes korban beoltatja a kiskutyákat az első oltással. Ha ez nem történt meg, akkor viszont a 8 hetesnél fiatalabb kölyök esetében nem előnyös a védőoltás meglétéhez ragaszkodni (különösen nem az átadás körüli napokban), mert a 6-8 hetes kor között beadott oltások amúgy sem védik meg még tartósan a kölyköt a betegségektől, ugyanakkor szükségtelen terhelést jelentenek a kényszerű helyváltozás idején! Emellett sajnos gyakori az a helytelen (és törvényellenes!)  gyakorlat, hogy az első oltást a tenyésztő nem állatorvossal adatja be, hanem maga adja be, így sok esetben eleve kétséges annak szakszerűsége.
( Dr. Horváth László)

Kapcsolódó cikkek:

Kutya kerül a házhoz I. rész

Kutya kerül a házhoz II. rész

Elküld Nyomtat Lap tetejére
Hozzászólni csak bejelentkezett felhasználók tudnak.
Ha még nincs regisztrációd, itt regisztrálhatsz.
Kommentek: