„Látta Lisztet? Még mindig a régi, szebb fiú, mint valaha! Milyen hatalmas! Mennyi indulat! Milyen elragadó báj, milyen nagylelkűség!”
Noha nemzetközileg elismert, sőt Európa-szerte ünnepelt művészek már a XIX. századot megelőzően is szép számmal akadtak (gondoljunk csak a barokk opera elkényeztetett primadonnáira és kasztrált énekeseire), azért az első, modern értelemben vett sztárok megjelenését alkalmasint mégis a romantikához, s az akkor kiteljesedő személyiségkultusz és a polgári nyilvánosság, a sajtó felvirágzásának korához köthetjük. Egy-egy csodagyermek vagy hangszeres virtuóz hamar az immár országhatárokon átívelő hírnév birtokosává válhatott, s az így támadt muzsikus csillagok sorában Liszt Ferenc nemcsak az egyik legviharosabban ünnepelt és rajongott, de egyszersmind a leghosszabb pályafutású s mindvégig a figyelem középpontjában élő és alkotó művész volt. A párizsi szalonok kamaszodó csodazongoristájából ugyanis a korkívánalmaknak tökéletesen megfelelő, valóságos reprezentatív személyiség vált – s korántsem pusztán a reklámozható külsőségekben vagy épp magánéletének romantikus mozzanataiban. Mert jóllehet, a szőke, majd idővel hófehérré őszült hajkorona, az extravagáns megjelenés és a Lisztnek még aggkorában is a nyomában járó szerelmes rajongók hölgykoszorúja ugyan bízvást a művész védjegyének számított, ám kollegialitása és felelősségérzete, jótékonysága és művészi küldetéstudata messzemenően igazolta a külső megjelenés, s az olykor némiképp teátrális gesztusok keltette hatást.
„Látta Lisztet? Még mindig a régi, szebb fiú, mint valaha! Milyen hatalmas! Mennyi indulat! Milyen elragadó báj, milyen nagylelkűség!” – írta róla egy híve az 1860-as években, már jóval túl a virtuóz éveken, s a lelkes kitörésben Liszt vonzó tulajdonságainak legjavát ott találjuk. Így a báj mellett a nagylelkűséget is, hiszen Lisztnél önzetlenebb és segítőkészebb muzsikus aligha akadt a zenetörténetben. Népszerűségét jószerint megszámlálhatatlan alkalommal állította pályatársai és válogatott nemes ügyek szolgálatába. A Richard Wagnernél kezdetben még nagyságrenddel ismertebb és elismertebb Liszt nemcsak dirigálta majdani veje szerzeményeit, de zongora átíratok egész sorával propagálta zseniális kollégája művészetét. Mi több, átíratok, reminiszcenciák révén népszerűsített olyan komponistákat is, akikkel sem személyes kapcsolatot, sem különösebb művészi rokonságot nem ápolt – gondoljunk csak Verdi operáinak ihletett parafrázisaira. Azonban Liszt önzetlenségét olyan pártfogásra áhító – s amúgy egymástól jócskán eltérő karakterű – zenetörténeti nagyságok is élvezték, mint Anton Bruckner vagy Bedrich Smetana. S túl magyarországi jótékonysági koncertjeinek seregén, bizony a bonni és a bécsi Beethoven-emlékmű is jelentős részben Liszt Ferenc fáradozásainak köszönheti a létét.
Liszt, aki a romantika hősi korszakán messze túl is megőrizte hírnevét és nemzetközi tekintélyét, jószerint a halála pillanatáig a figyelem középpontjában maradt, s Pest városa és a fiatal Zeneakadémia csakúgy profitálhatott a Liszt személyét övező érdeklődésből, akárcsak Weimar vagy éppenséggel Bayreuth. „Jövetele mindig ünnep volt Budapest számára.” – írta egy visszaemlékező, ám az idős Lisztnek másutt is kijárt az ünnepeltetés és a fejedelmi fogadtatás: pályafutásának 50. évfordulóján, 1872-ben háromnapos ünnepséget rendeztek számára hívei fővárosunkban, 70. születésnapját pedig Rómában köszöntötték hangversenyek sorával. Halála évében, utolsó koncertkörútján az angol királynő, Viktória fogadta a windsori kastélyban, hogy az agg mester zongorajátékában gyönyörködhessen.
Liszt, a híresség már életében számos megtiszteltetést elnyert, míg ma szobrok és közterek őrzik az emlékét – szerte Európában. S nemcsak a kontinensen, sőt nem is csupán a bolygónkon, hiszen a XIX. század fényes csillagának nevét a Merkúron egy kráter őrzi, míg a Mars és a Jupiter pályája között meghúzódó övben ott kering egy kisbolygó: a 3910 Liszt.
Ízelítő a gazdag márciusi programválasztékból:
Erika Mikami zongoraestje
2011. március 27., 19:30
Budapest,
MR Márványterem
A szapporói Liszt Ferenc Szeminárium minden évben fantasztikus tehetségekkel ismerteti meg a Budapesti Tavaszi Fesztivál közönségét. Ezúttal Erika Mikami változatos és rendkívül igényes, nehéz programmal érkezik. A zeneszerzéssel is foglalkozó pianista a modern japán muzsikából is ad ízelítőt.
Liszt Ferenc egyházi művei
2011. március 28., 20:00
Budapest,
Belvárosi Szent Mihály Templom
A hatalmas liszti életmű három nagy pillére a zongoramuzsika, a szimfonikus költemények és az egyházi zene. Utóbbi talán a legkevésbé ismert és a legtöbb felfedezni való kincset tartogatja. A Honvéd Férfikar hangversenyén nemcsak egy különleges személyiség vallásos gondolataiba, hanem egy nagy újító zenei világába is betekinthetünk.
Vezényel: Rózsa Ferenc
Közreműködik:
Nagy László Adrián – orgona
Honvéd Férfikar (karigazgató: Strausz Kálmán)
A Budapesti Fesztiválzenekar koncertje
2011. március 31., 19:45
Budapest,
Művészetek Palotája, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
A romantikus műsorra készülő Budapesti Fesztiválzenekar vendégkarmester, Gerd Albrecht irányításával lép színpadra. Az 1935-ben, Essenben született német dirigens rövid stuttgarti és mainzi korrepetitorság után 27 évesen Németország legfiatalabb zeneigazgatójának nevezik ki Lübeckben. Karrierje gyorsan ível felfelé: előbb a berlini Deutsche Oper első karmestere, majd a világhírű zürichi Tonhalle Zenekar zeneigazgatója. 1991–1996 között – a zenekar történetében első külföldiként – a nagy múltú Cseh Filharmonikus Zenekar zeneigazgatója volt.
Vezényel: Gerd Albrecht
Közreműködik: Ewa Kupiec – zongora
További programok >>
Forrás: liszt-2011.hu
|
