Egy napon a szent, vándorlása során a mocsár közelébe tévedt. Észre sem vette, hogy sáros lett a tógája. Eltévedt.

Ahogy bolyongott, és kereste az ösvényt, ami a palotába vezet, meglátott egy nagy üreget, amelyből elviselhetetlen bűz tört elő. Nem tudott uralkodni a kíváncsiságán, orrát befogva benézett hát az üregbe, és odalent egy undorító, sárral és ürülékkel teli helyet látott, amelyben egy ember álldogált, derékig ellepte már a fortyogó iszap.

- Ki vagy te?- kérdezte az idegent a szent.
- Én? - kérdezte amaz. Sóhajtott egyet, és azt felelte: - Egyesek szerint én vagyok a bűnös. De nem érzem magam annak. Csak lejöttem ide fürdeni egy kicsit. Ennyi az egész.
- Nagyon büdös van itt! - fintorgott a szent, aki közben elvette a kezét az orrától. - Nem akarsz kimászni onnét?
- Áh, nagyon jó itt nekem, kellemes hőmérsékletű az iszap.
- Gyere velem, kérlek. Ott csak egyre mélyebbre süllyedsz abban a szörnyű lében, és látom sebeid is vannak, azok pedig elfertőződhetnek. Mássz ki, és akkor eljöhetsz velem a palotába, ahol ellátják a sebeidet, és tiszta ruhát kaphatsz.
- Nem tudok. Nagyon csúszik itt minden.

Azért megpróbálkozott vele, ágak, kövek, kapaszkodók után nyúlt, de minduntalan vissza csúszott. A szent észre sem vette, hogy már nem zavarja a bűz. Közelebb hajolt, és kinyújtotta kezét a bűnös felé.
- Fogd meg a kezem, és én kiemellek innen.

A bűnös hezitálni kezdett.  Idelent is nagyon tetszett neki, ugyanakkor a palota is vonzotta, és már egyébként is nagyon régóta egyedül volt, nem beszélgethetett senkivel sem. Végül döntött. Ő is kinyújtotta a kezét, és nagy nehezen, egy kis mászás után el is érte a szentet. Nagyot rántott rajta, és mindketten bele estek a bűzlő lébe.

- Ezt miért csináltad? - kérdezte a szent, aki immáron nyakig sáros volt.

A bűnös megvonta a vállát.
- Egyszerűbbnek tűnt, mint kimászni. Idelent pedig nagyon magányosnak éreztem magam, nem akartam, hogy elmenj, és megint magamra maradjak. Vagy gondolod, hogy mégis meg kéne próbálnunk együtt kimászni innét? Elmehetnénk abba a palotába, amit említettél.

- Várjunk még egy kicsit- legyintett a szent. – Tényleg nagyon kellemes ez az iszap.

ifj. Pikó Sándor