Rengeteg hetilap, havilap van az újságosoknál manapság. Könnyű elveszni a mindenféle lapok, magazinok között. De van egy amely a többi fölött áll. Ez a Nők Lapja.

Nem tudom, hogy mióta olvasom. Nagyjából talán két évtizede veszem kézbe a Nők Lapját. És egyszerűen nem tudom megunni. Mert hétről-hétre írnak érdekes dolgokról, amelyek elgondolkodtatnak, vagy éppen mosolyt csalnak az arcomra.

Amikor még az anyukámmal laktam, akkor keddenként tűkön ülve vártuk a postást. Azon "versenyeztünk", hogy ki hozza be az újságot a postaládából, mert az lapozhatja át először. Amikor pedig keddenként dolgoztam és csak este értem haza, az első dolgok egyike volt, hogy kezembe vegyem a Nők Lapját. 

Magasztalhatnám a lapot, ömlenghetnék róla. De nem teszem. Hiszen a Nők Lapja önmagáért beszél. 60 éve ott van a postaládákban, az újságosoknál. Nemzedékek nőttek fel rajta. Sokaknak a szüleik, nagyszüleik olvasták belőle a meséket, most pedig már ők olvassák a gyermekeiknek a mesét, és olvassák a saját épülésükre a cikkeket. És így száll tovább anyáról - vagy éppen apáról, mert ők is olvassák! - leányra/fiúra a Nők Lapja iránti szeretet és elköteleződés.

Ajánlom mindenkinek, hogy vegye kézbe hétről-hétre. A mai világban kevés dolog képvisel valódi értéket, de a Nők Lapja ide tartozik, és nem nagy bátorság kijelenteni, valószínűleg a következő évtizedekben is ide tartozik majd.