Az ember nem is gondolná - míg nem próbálja -, mennyi minden elfér egy cipősdobozban. És több is van benne, mint amit beletesz...

Nemrég vettem egy új csizmát, és éppen akkor olvastam a cipősdoboz akcióról, amit évek óta megszervez a Baptista Szeretetszolgálat. Nehéz sorsú gyerekeknek gyűjtik a minden jóval megrakott cipősdobozokat, hogy karácsonykor náluk is legyen valami a fa alatt.

Gondoltam, ha már ott az üres cipősdoboz, akkor telerakom minden jóval. És ahogy nézegettem a dobozt, eszembe jutott egy ismerősöm, aki nemrég vesztette el a munkáját. Albérletben lakik a kamasz fiával, és mindent megtesz azért, hogy talpon maradjon, ami manapság nem könnyű. Úgy döntöttem ezt a cipősdobozt most nekik adom. Olyan dolgokat tettem bele, amit ez a kedves ismerősöm most biztosan nem vesz meg, mert neki nem telik rá.

De nekem volt miből adni. Nekem most nem okozott gondot, hogy telerakjak egy cipősdobozt, és boldogan pakoltam tele. És ugyan nem láttam az ismerősöm arcát amikor megnézte az én kis ajándékomat, de azóta tudom, hogy nagyon örült neki. És ez nagyon jó érzéssel töltött el. És tudom, hogy mennyit jelentett neki, hogy gondoltam rá. Adtam neki egy kis erőt ahhoz, hogy tovább harcoljon a mindennapi létükért.

Van még cipősdoboz a szekrényemben, ami arra vár, hogy minden jóval megtöltsem. És megtöltöm, hogy valahol egy gyerek arcán felragyogjon a mosoly karácsonykor. És amikor majd ránézek a saját karácsonyfánkra, akkor én is mosolyogni fogok, mert tudom, egy kisgyereket valahol az én ajándékom tett boldoggá...