Csak egy ölelés. Néha csak ez az egyetlen mozdulat hiányzik...

A szeretetnek hatalma van. És az ölelésnek is, mert ezzel a szeretetünket fejezzük ki. Ölelésre vágyunk, ha szomorúak és magányosak vagyunk, és ölelésre vágyunk, ha boldogok vagyunk. Annyi minden benne van ebben a mozdulatban...

A fájó lélekre talán a legjobb gyógyír az ölelés. Mert aki megölel, az szeret és együttérez. Szeret és támogat. Csak megölel, és nem kérdez. Elviselhetővé teszi a feltörő fájdalmat.

Kell az ölelés. Hogy erőt, bátorítást nyerjünk belőle. Hogy elhiggyük, fel tudjuk építeni újra a körölöttünk összedőlt világot. És aki átölel, az velünk lesz miközben építkezünk.

Kell az ölelés. Néha elég csak egy... Mert egy is olyan sokat tud segíteni...